...azaz orvtámadás a meggyek ellen.

Minekutána még tavalyról (is) maradt gazdagon meggybefőtt (csak a szörp fogyott el egy szempillantás alatt), idén úgy döntöttem, csak és kizárólag szörpöt fogok készíteni.

A közel két kosárnyi meggyet családilag megpucoltuk, kimagoztuk és 2:1-es arányban elegyítettem cukorral (2 kiló gyümölcshöz 1 kiló cukrot adagoltam), kicsit összekevertem, kicsit állni hagytam, majd turmixgépbe kanalaztam és krémesre zúztam. A gyümölcskocsonyát egy nagy lábasba tettem, adagoltam hozzá kilónként 1 teáskanál borkősavat és lassú tűzön felforraltam és 1-2 percig megrotyogtattam.

Üvegekbe szűrtem és a vasalnivalókat (éppen most nem) tartalmazó kosárba tettem, valamint a lányom macskás dunyhájával alaposan betakargattam (melegdunszt).

Sosem hagytak hidegen a tengeri herkentyűk, és nagy örömmel vettem észre, hogy már a mifalunkba is betört ez a huncutság a mirelit áruk közé.

Hozzávalók:

- 1 zacskó mirelit garnéla (20-25 deka)
- 4-5 gerezd fokhagyma
- pár karika póréhagyma
- 1 deci húsleves alaplé
- 1 deci fehérbor
- 1 deci tejszín
- kb 5 deka vaj
- só, bors, petrezselyem

Elkészítés:

A garnélarák nagyon gyorsan romlandó, így ha nem szeretnénk a kellemes vacsorát beárnyékolandó az éjszakát a hófehér porcelánistennő előtt/rajta tölteni vagy rosszabb esetben ügyeleten kikötni, célszerű a mirelit terméket hűtőben tárolni, de felengedés nélkül is lehet dolgozni vele.

A vajat lassú tűzön felengedem, beleaprítom a fokhagymát, póréhagymár és picit rottyintok rajta, majd beleteszem a rákocskákat, felöntöm a húslevessel, a tejszínnel, meglöttyintom egy kis fehérborral, ízesítem a fűszerekkel és közepes lángon, kavargatás mellett, negyedóra-húsz perc alatt készre sütöm.

Tálalhatjuk pirítóssal és/vagy salátalevélen, egy pohár könnyű száraz fehér bor társaságában.

Avagy kakas borban. Kedves barátainknál vacsoráztunk, ott kóstolhattam meg ezt a könnyed francia ételt, igaz, ott csirkéből készült. Szerencsére a tavaszi kakas(túl)szaporulat jóvoltából nem volt nehéz prezentálnom egy "kokkot".

Hozzávalók:

- egy egész kakas (vagy 6-8 db csirkecomb)
- só, bors
- provanszi fűszerkeverék, melyet lehet készen is vásárolni, én magamnak keverem (azonos mennyiségű rozmaringot, oreganot és csombort összedolgozok közel azonos mennyiségű kakukkfűvel és egy leheletnyi bazsalikommal)
- 2-2 fej lila- és vöröshagyma
- pár gerezd fokhagyma
- 1 zellerszár
- 1  színes kaliforniai paprika

A kakast feldarabolom és elkészítek egy vörös-vagy fehérboros páclevet, sóval, borssal, provanszi fűszerkeverékkel, melyben egy éjszakán át érlelem.
Másnap kevés vajon megdinsztelek 2-2 közepes lila és vöröshagymát,e gy marék zöldhagymát és pár gerezd fokhagymát. A húsokat kivajazott sütőtálba rakosgatom, tetejére teszem a hagymát, az apróra vágott zellert, a színes kaliforniai paprikát. A rétegeket sózom, majd nyakonöntöm a boros páclével, melyet előzőleg elkeverek egy doboz paradicsompürével. Alufóliával lefedem és 200 fokon előmelegített sütőben 1-másfél órán át sütöm.

A húsvétot megelőző hét a mi családunk klasszikus és hagyományteremtő nagyböjtje. Pár éve apjuk találta ki, hogy ő a nagyhéten semminemű húskészítményt és alkoholtartalmú itókát nem vesz magához. Idén mi is betársultunk és igyekeztem egész héten változatosabbnál változatosabb finomságokkal kedveskedni a családnak. Meglepetésként ért, de csöppet sem hiányzott a hús. (azért a vasárnap reggeli házi húsvéti sonka gondolatára nekem is összefut a számba a nyál...)

A héten készítettem zöldséges lasagnet, gnocchit, szilvás gombócot, derelyét és nudlit, ettünk zöldséges rakottast tejszínes mártásban és mára spenótos koszorút találtam ki. Mivel saját ötlet és ad hoc módon készült, muszáj elmentenem, míg a feledés homálya be nem lepi ezt is.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 150 gramm spenót
- 400 gramm liszt
- 1 zacskó élesztő
- 1 kiskanál só
- 100 ml víz
- 50 ml olaj

A töltelékhez:

- 1 szál póréhagyma
- 1 zellerszár
- 3 db húsos paradicsom
- 1 nagyobb fej padlizsán
- só, bors, bazsalikom, oregánó
- 15 dkg sajt

A hozzávalókat galád módon bedobáltam a kenyérsütőgépembe egy dagasztásos programra, de még kelesztés előtt kivettem, lazán átdolgoztam és amennyire sikerült téglalap alakúra nyújtottam.
Amíg azonban a kenyérsütőgép dagasztott előkészítettem a tölteléket: a hagymát és a zellerszárat felkarikáztam, a padlizsán héját lepucoltam és apróra kockáztam, a paradicsomot nagyobb darabokra vágtam. Kevés olívaolajon megpároltam a póréhagymát, majd rádobtam a zellert és a padlizsánt is, és pár percig üvegesre pirítottam (közben adagoltam hozzá még olajat, mert gyorsan magába szívja!), végül a paradicsomot is hozzácsaptam és hagytam, hogy jól összerottyanjon.

A kinyújtott tésztára óvatosan rásimítottam a tölteléket, megszórtam reszelt sajttal és óvatosan föltekertem, koszorú alakúra formáztam összedolgozva a végeiket, majd egy koszorú (kalács) formájú kivajazott sütőformába igazítottam. A tetejét egy felvert tojással megkentem  és 200 fokon előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöttem.

Vaníliás almás szeletként bukkantam rá, de miután először elkészítettem, az íze és az állaga engem leginkább a máglyarakáséra emlékeztetett, így a könnyebb visszakeresés érdekében ezen a neven futtatom tovább.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 200 ml tej
- 50 gramm vaj
- 375 gramm liszt
- 1 zacskó porélesztő
- 50 gramm porcukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 3 tojás sárgája

A töltelékhez:

- 1 kg meghámozott és csutka nélküli alma (de felhasználható bármilyen más gyümölcs is, - én sárgabarackkal is kipróbáltam már-, akár konzerv is, lecsöpögtetés után)
- 1 tasak vanília puding
- 300 ml tej

A tetejére:

- 3 tojás fehérje habbá verve
- 50 gramm porcukor
- egy kiskanál fahéj

A tejet megmelegítem és beleolvasztom a vajat. A liszthez hozzákeverem a porélesztőt és hozzáadagolom a többi alapanyagot, a tejes-vajat is. A tésztát akár géppel, akár kézzel simává dagasztom, majd duplájára kelesztem. Ezután kicsit átdolgozom és kilisztezett deszkán tesiméretűvé nyújtom. A közben elkészített és kihűlt pudingot  rásimítom a tésztára, pikkelyszerűen rászelem az almát és a süteményt behelyezem a 180 fokos előmelegített sütőbe 25 percre.

Eközben felverem a tojásfehérjét és hozzákeverem a fahéjat és a cukrot, majd a masszát egy nyomózsákba teszem (egy nylon zacskó fölöttébb tökéletes erre a célra), majd a  süteményre kreatívkodjuk a habot, és újabb 15 percre visszatoljuk a sütőbe.

Nincs mentség, egy lusta disznó vagyok, mindannak ellenére, hogy tervben volt, hogy ide majd fölvések mindennemű jólsikerült konyhai próbálkozást és bevett receptet, az elmúlt egy év mégiscsak inkább azt bizonyítja, hogy gasztroblogger vonalon csúfos kudarcot vallottam. Pedig főzni főzök, sütni sütök, csak a dokumentáció, na az hibádzik. és továbbmegyek: a dokumentáció még csak-csak menne, node nem hiába külön szakma a fotográfusé, ínycsiklandó fotók helyett, én inkább csak elborzasztóakra vagyok képes.

Végül a mai napon erőt vettem magamon és leporoltam réges-régi közös blogunkat és megpróbálok életet lehelni beléje, legalább arra a kis időre, amíg a konyhában a papírfecniken kallódó (olykor beazonosíthatatlan) kaotikus recepteket nem rendszerezem.

Ma megsütöttem ezt a  rém egyszerű, ám annál mutatósabb, leginkább a piskóta ízére emlékeztető sütit, a tészta játékos csíkossága és kakaós mivolta nálunk garantálta is a sikerét.

Hozzávalók:

- 5 tojás
- 25 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 125 ml langyos víz
- 250 ml olaj
- 375 gramm liszt
- 1 csomag sütőpor
- 4 ek kakaó (plusz 50 ml víz)

A tojássárgákat a cukorral, a vízzel és az olajjal robotgéppel összekeverem, majd hozzáadagolom a sütőporral elkevert lisztet. A kemény habbá vert tojásfehérjét óvatosan belekeverem és igyekszem egyenlő két részre osztani a masszát, majd az egyik adaghoz hozzákeverem a kakaóport és a vizet.
Egy csatos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és elkezdtem középen egymásra kanalazgatni a kétféle tésztát, míg el nem fogyott.

180 fokon előmelegített sütőben 45-50 perc alatt (tűpróbáig) készre sütöttem.

Az alaprecept kipróbáltan működik egy-egy plusz réteg bevonásával is. (gondolok itt akár lekvárra, akár mogyorókrémre vagy pár szem gyümölcsre)

Elég, ha annyit mondok, hogy a fülünkön kidől a kecsketej és a kecsketúró? Nagy fába vágtam a fejszémet, és úgy döntöttem, belevetem magam a kecskesajt-gyártás rejtelmeibe (is). Kezdeti és -reményeim szerint- haladói lépésemet is szeretném itt rögzíteni.

Kezdeném egy innen-onnan alakított recepttel (Eszter néni a szomszéd faluból, egy másik falubeli erdész receptje, és szakirodalom: EZ és EZ), a bizonyos alappal, ami úgy tűnik nálunk működik és ezt igyekszem tovább formálni és a saját szánk ízére a legjobban alakítani. A sajtunk leginkább az ordára emlékeztet, mind külsőleg, mind ízében. Szeressük.

Hozzávalók:
- 5 liter friss tej
- tejoltó (5 liter tejenként 1 ml-re lesz szükségünk)
- sajtformák, nehezékek (saját tapasztalati úton kikisérletezhető, de a szakirodalmakba a prés súlya is kiszámítható egyszerű képletek segítségével)
- szűrőhálók (nálunk textilpelenka és megmaradt átlátszó függöny maradékok töltöttek be ezt a tisztes feladatot)
- lábasok
- hőmérő

A tejet lassú tűzön elkezdtem hevíteni, éppen 68 Celsius fokosra, ezt a folyamatot hívják a helyi szaknyelven pasztörizálásnak. Hűvös helyre tettem és megvártam, amíg lecsökken a hőmérséklete 35-40 fokosra. Az 1 ml tejoltót egy kisbögre vízbe kevertem és beleöntöttem a tejbe, majd alaposan összekevertem. Kb fél óráig békén hagytam, (bár sűrűn pillogtam rá), és amikor márványosan repedezetté vált a teteje, megkevertem egy fakanállal. A darabossá vált és összeállt tej így összeesett és kb 10 perc várakozás után az edény aljára süllyedt. Ekkor leöntöttem a tetejéről a savót, ez kb a mennyiség 1/3-adát tette ki, majd pótoltam a leöntött folyadékot hideg vízzel, (ezt hívják sajtmosásnak mifelénk), majd lassú tűzön visszamelegítettem 35-40 fokosra.

Leszűrtem egy textilpelenkába, megvártam míg kicsöpög és lehűl, majd egy tepsire rátettem egy lukasztott lemezt, arra ismét pelenkát helyeztem, rá a formákat, amelykbe belekanalaztam az édes zsendicét és a tetejére súlyokat tettem (a prototípusaink erőspistával és egy 5 centis tömör vágódeszkával lettek lepréselve). 1 nap pihenő után a sajtokat kicsúsztattam a formából és erős sós vízbe 3-4 órán keresztül áztattam. Lecsöpögtettem a sajtokat és papírtörlővel felitattam a külső részéről is a sós levet. Íme az eredmény:

Szintén a  kölkök miatt született, meg a giga-mennyiségű általam frissen készült kecsketúró miatt kelt életre ez a recept minálunk.

Hozzávalók:
- kb 25-30 deka túró
- egy maréknyi medvehagyma (saját szedésű)
- kb 15 deka puha vaj
- só

A hozzávalókat összekeverem és fogyasztás előtt kis időre hűtőbe tárolom, az ízek összeérése miatt. Ajánlom retekkel, paradicsommal, vagy frissen szedett zöldhagymával.

Idén kicsit elszámítottam magam, és a főtt tojások száma nem állt egyenes arányban az étvágyunkkal, tegnap már láttam, rohamosan ki kell találnom valamit, ha nem akarom szégyenszemre a kukában landoltatni (vagy újrahasznosításként megetetni a tyúkjaimmal) a főtt, pirostojásokat.

És ekkor eszembe jutott, hogy a gyerekek újabban imádják a kencéket, a kiflicsücsökkel mártogatható krémeket, és így született meg a tojás krém ötlete is.

Hozzávalók:
- 5-6 főtt tojás
- 3 evőkanál tejföl
- 15 deka vaj
- 2 kávéskanál dijoni mustár
- só, bors

A tojásokat lereszeltem, a vajat megolvasztottam, hozzáadagoltam a tejfölt, a mustárt,  ízlés szerint megfűszereztem, majd robotgéppel kikevertem.

Most, hogy újra egy lélek növekszik a pocakomban, egyre többször nosztalgiázom a szülés, a születés csodájáról. Sosem voltam igazán édesszájú, visszaemlékezve a szülésznőm szavai örök rejtélyek maradnak számomra, ugyanis a legundokabb pillanatokban, közvetlenül a tolófájások előtt, mézes krémesnek, valamint még több lelket öntve belém édes-mézes krémesnek becézgetve szuggerálta belém az erőt.

És bár sose készítettem még ilyet, most, nagyszombaton mégis az anyu kézírásával lerótt receptek között találtam az alábbit. (ő mézes zserbónak nevezte) És nem tudtam ellenállni a véletlenek játékának és engedtem a csábításnak. (és de jól tettem).

Hozzávalók a tésztához:
- fél kiló liszt
- 15 deka porcukor
- 1 késhegynyi szódabikarbóna (én biztosra mentem, egy kávéskanálynit szórtam bele)
- 3 evőkanál zsír
- 4 evőkanál méz
- 1 tojás
- 4 evőkanál tej

A töltelékhez:
- fél liter tej
- 10 deka búzadara
- 20 deka porcukor
- vaníliás cukor
- 1 tojássárgája

- 1 kisüveges sárgabarack lekvár (nekem almám volt itthon)

Csokimázhoz:
- 2 tábla étcsoki (20 deka)
- 20 deka vaj

A lisztet, a szódabikarbónával, a tojással és a porcukorral felületesen összekevertem, majd lassú tűzön megolvasztottam a zsírt és a mézet, ezt hozzáöntöttem és egy lágy tésztát kaptam eredményül. Picit pihentettem (ekkor indítottam útjukra a gyerekeket a játszótérre), majd 4 részre osztottam, téglalap alakú lapokká nyújtottam erősen lisztezett deszkán és 5-6 perc alatt, 200 fokon előmelegített sütőben, zsírozott tepsi hátulján  készre sütöttem.

Közben felforraltam a tejet, majd hozzáadagoltam a grízt és folyamatos kevergetés mellett sűrűre főztem. Amint kihűlt hozzákevertem a porcukrot, a vaníliás cukrot és a tojássárgáját, krémszerűvé kevertem egy habverő segítségével.
A csokit apró kockákra törtem és a vajjal folyamatos kevergetés mellett masszává főztem.

A kihűlt lapra rákentem a fele tölteléket, a következőre a lekvárt, a harmadikra rákentem a maradék grízes tölteléket, és végül a negyedik lapot a csokimázzal zártam.

Érdemes 1-2 nappal a fogyasztás előtt elkészíteni, így hűtőben marad ideje omlóssá puhulnia a lapoknak, nálunk éppen ezalatt a kettő puhulási nap alatt fogyott el totálisan.

Természetesen a cím arra értendő, ahogy a három éves lányom aposztrofálná ezt a főztömet.
Nagy rajongója vagyok a currysés ezen belül az indiai ételeknek, így eseményszámba meg, hogy végre sikerült nagyrészt rekonstruálni azt az ízélményt, ami az indiai éttermek nyújtanak számomra.

Tegnap este állítottam össze a zöldséges currys főzelékem, kislányom előtt beszéltük meg, hogy éppen indiait főzök, a gyermek pedig úgy indult el fürödni, hogy "anya készíti az indiános kaját". Osztatlan sikert aratott a megállapítás.

शोरबा

hozzávalók:

Zöldségek válogatottan, lehet bab, csicseriborsó, zöldborsó, brokkoli, karfiol, vegyes zöldség, stb
1 fej hagyma
kevés olaj
curry
frissen őrölt bors
só
kukoricaliszt

A hagymát felaprózzuk, megdinszteljük egy kevés olajon. Ebbe tesszük a curryport, frissen őrölt borsot, majd az előkészített zöldségeket.
Kis idő után felöntjük annyi vízzel, hogy a zöldségek kényelmesen megfőjenek és maradjon mellettük folyadék, amit majd 1 evőkanál kukoricaliszttel sürítünk.
Ha több borsot teszünk pikánsabb lesz, gyerektelenek csípős curryt is tehetnek bele, lehet játszadozni szójaszósszal, paprikával, garam masalával és egyéb előre elkészített fűszerkeverékkel.

Jó étvágyat kívánok!

Nem állítom, hogy ez a tuti recept, de számomra nagyon közel áll az eddig ismert indiaihoz.

Nehezen szólalok meg Ingrid nagysikerü receptje után, melyhez itt is tiszta szívemből gratulálok, ám mégis megteszem, nehogy az örök feledésbe süllyessze az alábbimat, a mindennapok történése.

Gyermekkorom karácsonyai szoros összefüggésben álltak a gyümölcskenyérrel, a családunk mindegyik ága gyártotta, sütötte, kínálta és a búcsúzáskor még csomagolt is belőle. Talán ez a túlkínálat okozhatta, hogy idestova 20 éve képtelen vagyok akárcsak ránézni is a fentebbemlítettre.

Hogy idén miféle gondolatok bújtak belém, ki tudja, mégis késztetést éreztem arra, hogy visszahozzam kicsit ezt a régelcsomagolt ízt akarácsonyi hagyományaink közzé. Nem bújtam recepteket, semmiféle előzetes sütések nem voltak, egészen egyszerűen körbenéztem a konyhában és az ott található adottságainkból összehoztam egy mennyei ízkombinációt.

Hozzávalók:

- kb 350-400 gramm vegyes gyümölcs (volt egy zacskó kandírozott gyümölcsöm, meg egy bontott mazsolám, azt is felapróztam, találtam még aszalt fügét és barackot, ezeket is kíméletlenül beáldoztam, pár szem diót és sótlan mogyorót is hozzászeltem, belereszeltem egy citrom és egy narancs héját is), melyeket nyakonöntöttem 1-2 deci jóféle édes tokajival,  rákapartam egy vaníliarúd belsejét, meghintettem egy kiskanál fahéjjal-gyömbérrel, összekevertem és egy éjszakára a hűtőben altattam
- kb 180 gramm búzaliszt
- 100 gramm porcukor
- 2 kiskanál szódabikarbóna (vagy fél zacskó sütőpor)
- 1 kis szobahőn felejtett vaj (100 gramm)
- 3 egész tojás (+egy tojássárgája, ami megmaradt a mézeskalács cukormázából)

Másnap a lisztet összekeverem a szódabikarbónával és beleadagolom a többi hozzávalót. (robotgéppel kevertem simára), majd az áztatott gyümölcsöket óvatosan belekevertem a tésztába. Egy kivajazott-kilisztezett sütőformába simítottam és 150 fokos előmelegített sütőben kb egy óra alatt készre sütöttem. (tűpróbáig).

Megjelent a receptem. Fényképes cikk kíséretében kislányommal mutattuk be, mi hogyan készülünk a karácsonyra. Köszönöm Nekik!

Házi Szaloncukor

hozzávalók:
20 deka tejpor
10 deka vaj

1 deci víz
50 deka cukor
5 deka kakaó
1 naracs reszelt héja
10 deka apróra vágott mazsola
csipetnyi őrölt szegfűszeg
ízlés szerint: rumaroma, vanília aroma

A tejport a vajjal egy edényben összedolgozzuk, közben a vizet a kakaóval és a cukorral összefőzzük. Forrás után még melegen összeöntjük a vajas tejporral. Hozzáadjuk a narancshéjat, a mazsolát és az aromákat.
Összedolgozzuk, addig várunk, amíg kihül. A kézmeleg masszából kis golyókat formálunk, egy éjszakán át pihentetjük őket. A megszilárdult gombócokat színes karácsonyi papírba csomagoljuk.

Jó étvágyat! Szép karácsonyt.

A receptúra kedvesdrága Ingridünk hozománya, de mivel az utóbbi időben elfoglalt üzlétásszony lett, nekem meg hócipőm tele azzal, hogyha meg szeretném sütni, a konyhai kisfoltos-tépett fecnijeim közül kell kisilabizálnom, így -utólagos engedelmével- publikálom a titkost, egy leheletnyi magamszája íze szerinti átalakítással.

Hozzávalók:

- 1 kg liszt
- 25 dkg porcukor
- 2 kiskanál szódabikarbóna
- csipet só
- 15 dkg vaj
- 3 egész tojás
- 3 dl méz
- ízlés szerint fahéj, szegfűszeg, reszelt narancs vagy citromhéj, gyömbér (vagy nemes egyszerűséggel beleszórok egy zacskó készen vásárolt mézeskalács fűszerkeveréket)

A porszerű anyagokat összekeverem, beleöntöm a mézzel összekevert és felolvasztott vajat, beleütöm a tojásokat, és az egészet jól összegyúrom. Ha túl lágynak érzem a tésztát, még keményítem egy kis liszttel. A deszkát is bőven lisztezem, majd a kész tésztából egy kisebb darabot vágok és 2-3 mm vastagságnyira kinyújtom. Formaszaggatóval kiszúrom a kívánt formákat, majd sütőpapírra helyezem, cukros tejjel megkenegetem (fényes lesz a teteje tőle), és 160 fokra előmelegített sütőben, kb. 10-20 perc alatt készre sütöm.

A kisütött formák tetejét cukormázzal díszíthetjük, ehhez egy csipet sóval felverünk egy tojásfehérjét, a kemény habhoz 7-8 evőkanálnyi porcukrot adunk. (a habhoz lehet adni 1-2 csepp ecetet is, keményebb lesz) a kész habot egy zacskóba töltjük, aminek a sarkán kis lyukat vágunk, ezen keresztül díszítjük a kalácsokat. A díszítés szobahőn kb egy óra alatt megszárad. A kész kalácsokat fémdobozba tárolom, ha picit kemények tűnik, a konyharuhába csomagolt sütik mellé behelyezek pár cikkely almát. Ha a tojáshabot többfelé választom pár csepp ételfestékkel többféle színnel is díszíthetjük a mézeskalácsokat. Használhatunk előre gyártott dekorgyöngyöket is, a képzeletünk és kreativitásunk szabhat határokat.

Gyors, egyszerű, finom és a gyerekek imádják. Jelen pillanatban ezek azok a tulajdonságok, amiket sütisütés közbe előtérbe helyezek.

Hozzávalók:
- 12 deka liszt
- 12 deka zabpehely
- 10 deka barna cukor
- 6 deka kókuszreszelék
- 125 gramm Ráma margarin
- 2 evőkanál méz
- 1 evőkanál víz
- fél kiskanál szódabikarbóna

A sütőt előmelegítem 170 fokra. Míg melegszik, összekavarom a  hozzávalókat az alábbiak szerint: a szárazakat egy tálba teszem és lazán összekeverem.
A margarint közepes lángon felolvasztom, hozzáadom a mézet-vizet, és végül a szódabikarbónát. Az így nyert habzó masszát elegyítem a száraz hozzávalókkal, ragacsos keveréket kapok, amiből pogácsaszerűségeket formázok és 15-20 perc alatt melegbarnára sütöm.
Állítólag napokig eláll, nálunk fél óra alatt elfogyott. Ebből a mennyiségből egy tepsinyi adagot kapunk.

Vendégségbe készülődtünk és szerettem volna valami frappáns egytálas sütivel beállítani. Kedvenc oldalamon böngészve akadtam egy sokak által dícsért almás pite receptre, melyen csöppet módosítottam, majd megsütöttem, ellenálltam a hihetetlen illatkompoziciónak és végül a helyszínre érve magabiztos mosollyal zsebeltem be a dícséreteket.
Mivel tojásmentes, így ultravegán anyósomnak is sütöttem belőle, a siker itt már garantált volt.

Hozzávalók:

Tésztához:

• 35 dkg liszt
• 18 dkg puha vaj
• 2 ek porcukor
• csipetnyi só
• 1,5-2 dl víz

Töltelékhez:

• 80 dkg alma
• 10 dkg cukor
• 2,5 ek liszt
• 1 kk őrölt fahéj
• 1/4 kiskanál reszelt szerecsendió
• 1 citrom facsart leve
• 4 dkg kockákra vágott vaj

A tészta alapanyagait rugalmas állagúvá gyúrtam, majd fóliába csomagolva  15-20 percre a fagyasztóba tettem. Ezalatt az almát meghámoztam, kicsumáztam és tetszőleges formájúra szeleteltem, megszórtam liszttel, cukorral, fahéjjal és szerecsendióval, hozzáfacsartam a citrom levét, összekevertem és pár percig állni hagytam.
A fagyasztóból kivett tésztát 2 egyenlő részre osztottam és lisztezett deszkán fél centis lapokká nyújtottam és az egyikkel kibéleltem egy formát.  (24-26 centi átmérőjű tortaforma a legideálisabb, az enyim a költözés áldozatává vált, így kockaformájú  kerámiasütőben sült pitém lett). Beleborítottam az időközben kis almalevet eresztő töltelékemet, pár csepp vízzel meglocsoltam és rákockáztam kb 4 deka vajat, majd beterítettem a másik tésztalappal és alaposan lenyomkodtam. A tetejét megszúrkáltam egy villával (a második pitém így kapott szívalakú díszítést, körötte apró csillagokkal...), majd 180 fokos előmelegített sütőben 55-60 perc alatt készre sütöttem.

Tálaláskor megszórható porcukorral. Nem az a bizonyos nagyi-izű pite, inkább annak egy lájtosabb verziója. Nálunk kedvenc lett.

After poszt: kipróbáltam vegyes gyümölccsel (80 % körte-20 % alma), mennyei.

Nem telhet el tavasz házi készítésű kovászos uborka nélkül. Az előző bodzaszörpöm sikerén felbuzdulva, és a Duna kiáradása okozta kényszerpihenőnek köszönhetően, hétvégén ezt az önmagam számára kijelölt feladatot is abszolváltam. És ezáltal egy újabb bejáratott recepttel gazdagodtam.

Hozzávalók:

- kb 2 kiló kis méretü uborka
- egy csokor kapor
- 6-8 gerezd fokhagyma
- egy szelet kenyér (én egy kissé szikkadt, félbevágott zsömlét használtam)
- kb 2 liter víz
- kb 3-4 kiskanál só

A vízet a só hozzáadásával felfőzöm, majd hagyom kihűlni. Ezalatt az uborkákat gondosan megtakarítottam, kicsit be is áztattam, mindkét végét levágtam, majd az egyik oldalát hosszában majdnem teljesen felvágtam, és ugyanezt a metszést a másik oldaláról, fordítva is megejtettem. Egy nagyobb méretű üveg (az enyém 5 literes volt), aljára behelyezem az összekötött kaprot és elkezdem rásorjázni az uborkákat, gyöngéden megszórva a sorokat fokhagymával. A tetejét a félbevágott zsömlékkel zártam és még maradt az üveg torkáig elég hely a későbbi felfutáshoz is.
Mire elkészültem vele, a felfőtt, sós lé szobahősre hűlt, ezzel nyakonöntöttem az ubikat, majd lefödve, napos helyre raktam. 3-4 nap alatt ropogósra kovászolódott, ekkor kivettem a léből őket, és műanyag dobozva helyeztem. Hűtőben, a saját levével felöntve, még akár 2-3 hétig is eláll. Nálunk addig nem maradt meg.

Idén ölnyi bodzavirággal kedveskedett egy szomszéd, és bár kicsit tartottam a tavalyi kudarctól (mustszerű, futó és burjánzó állagúvá vált az általam kreált szörpféleség... talán nem tett jót neki a panelmeleg...), úgy voltam vele, új ház-új élet, hátha. A neten ezer recept kering a tutijó bodzaszörpökről, így ismét összegyúrtam egy saját szám íze szerintit.

Hozzávalók:

- 5 liter víz
- 5 kg cukor
- 3 egész citrom
- 20-25 kisebb fej bodzavirág (a receptek általában kevesebbet írnak, de így gyümölcsös, kellemes, virág aromájú lett)
- 1 kiskanál szalicil

A vízből és cukorból szirupot főztem, majd megvártam míg kihül, ekkor belekarikáztam 2 megmosott, egész citromot, belefacsartam a 3. levét, fejjel lefelé belehelyeztem a mosatlan bodzavirágokat. (Azért fontos, hogy a bodzavirág ne főút mellől legyen szedve, mert nem tesz jót neki a lemosás, sokat veszít a virágporokból, aromákból.) Az edényt lefedtem és szellős, meleg helyen 4-5 napig állítottam. Kihalásztam a virágokat és a citromkarikákat és hozzákevertem a kiskanál szalicilt, majd egy textilpelenkán üvegekbe szűrtem (vivát áldott kisgyerekkoros lét!).
Ebből a mennyiségből kb 7 és fél liter szörpöm lett.  Higítás ízlés szerint. (kb 1 a 7-hez)

Hétvégén vendégül láttuk a legvegább vegánt, akit ismerek, (vagy hogyan is kell ezt szakszerűen megfogalmazni?!), azaz gyermekeim nagymamáját, férjem édesanyját. Rendesen izgultam, mert szerettem volna egy kicsit emlékezetesebb étellel fogadni, mint a konvencionális rántott gomba, főtt rizs. Nehezítő tényezőként a Zanyósom nem fogyaszt tojást sem.
Mivel a húsevőknek lazannyát készítettem, úgy gondoltam, maradok ezen a vonalon, csak a darált húst lecserélem, mondjuk a fagyasztóban található spenótra, és sajt helyett tofut használtam. A koncepcióm jelesre vizsgázott. Szigorú bírám kétszer is szedett belőle és elkérte a receptet is.

Hozzávalók:

- 2 tasak fagyasztott spenót
- ízlés szerinti fokhagyma
- kb 2 deci tej
- só, bors
- 1 evőkanál liszt
- lasagne tésztalap
- egy darab tofu (én füstöltet választottam, gyári csomagoltat, kb 20 dekásat)

Besamelhez:

- 10 deka vaj
- 2 evőkanál liszt
- kb fél liter tej
- só, fehérbors, szerecsendió

A spenótot kicsit másképp készítem, mint a hagyományosan megszokott, (nem olajon pirítom meg a fokhagymát, lisztet és ehhez adagolom hozzá a spenótot, majd felöntöm tejjel),  mivel a mi családunk nagyon kedveli a fokhagyma ízét, így előbb felengedem a fagyasztott spenótot, majd belereszelem a fokhagymát, nyakonöntöm tejjel, meghintem egy evőkanál liszttel, összekeverem és felforralom.

Közben elkészítem a besamelt is: a vajat megolvasztom, hozzákeverem a lisztet és folyamatos kavargatás mellett, lassan felengedem a tejjel. Addig kevergetem, míg el nem kezd sűrűsödni. (ilyenkor lehet csempészni bele egy kis krémsajtot -mascarponét pl- vagy reszelt füstöltsajtot, ettől még finomabb lesz...)

Egy normál méretű tepsi aljára csorgatok egy adag besamelt,  szétterítem, erre tésztalapokat teszek, majd egy réteg spenót következik, meghintve  reszelt tofuval, és így tovább, amíg el nem fogynak az alapanyagok. Arra vigyázok, hogy a fölső szintre spenót kerüljön és bőséggel maradjon besamel rá. Morzsoltam rá egy extrább adag tofu és besamel kombót, majd alufóliával letakartam és előmelegített sütőben 180 fokon 25-30 percig sütöttem, végül 10 percet fólia nélkül is pirítottam rajta.

Kipróbáltam a mostanában sokat emlegetett lusta asszony rétesét is. A receptet a barátnőmtől kaptam, persze pöppet alakítottam rajta, így már nem is tudom, milyen volt az eredetije.

Sok bizodalmam nem volt a sütemény irányába, egészen a megkóstolásáig. Gyors, könnyű és finom. Kisgyerekes anyukáknak vagy sokat dolgozó szépleányoknak ideális. A belefeccölt 5 percnyi energia bőséggel megtérül.

Hozzávalók:

- 25 deka rétesliszt
- 20 deka porcukor
- 1 csomag sütőpor
- 50 deka túró
- 2 evőkanál tejföl vagy tejszín
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5 deka vaj
- 2,5 deci tej
- 2 egész tojás
- opcionálisan: mazsola vagy egy-két evőkanál bármilyen lekvár
 

A liszt, a sütőpor és a porcukor felét alaposan összekeverem és egy kilisztezett tepsibe szórom. A túrót elkeverem a vaníliás cukorral és a tejföllel, (és az opcionálisan választott plusszal), majd rászórom a lisztre. Rátépkedem a vajat abszolút rapszodikusan, majd a sütőporos-porcukros liszt másik feléveé betemetem a túrót. A tejet és a tojásokat simára keverem, majd nyakontöntöm a tepsiben erre váró alapanyagokkal.

Tudom, hihetetlen, de 160 fokon előmelegített sütőben 30 perc alatt istenifinomra sül.

Zuram imádja a réteseket. A hálás gazdik meg elárasztanak túróval és almával. Így, arra az elvetemült tervre vállalkoztam, hogy két kicsi mellett nekifutok életem első rétestésztájának. Hááát, asszem, ezt még egy időre hanyagolni fogom és meghagyom a nagymamáknak, viszont rendkívül ízletes réteseket lehet készíteni előregyártott réteslapokból is.

Túróstöltelékeshez (2 rúdnyi lesz belőle):

- 50 deka túró
- 1 tojás
- 4 evőkanál tejföl
- 1 csomag bourbon vaníliás cukor
- mazsola ízlés szerint
- 1 citrom reszelt héja
- 3 evőkanál cukor

Az alapanyagokat alaposan összedolgozom és megtöltöm vele a réteslapot, majd föltekerem, megkenem tojássárgájával és 18o fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt ropogósra sütöm.

Almástöltelékeshez (szintén 2 rúdnyi lesz belőle):

- 5 darab közepes alma
- 3-4 evőkanál zsemlemorzsa
- 3-4 evőkanál cukor
- 1 citrom héja és leve
- 1 kiskanál fahéj
- rumba áztatott mazsola (opcionális)
- 2 deci tejföl
- 2 deka vaj

Az almát megpucolom, lereszelem, vagy esteleg apróra kockázom, mindent hozzáadva kicsit párolom, majd megtöltöm a réteslapokat, szntén megkenem tojássárgával és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütöm.

Tavaly még kitettem magamért, az öttojásosommal, idén maradt a hagyományos egyszerű, ám roppant omlós, foszlós kalács a húsvétvasárnapi reggelire, házi mangalica sonkával, házi főttojással és az elmaradhatatlan házitormával tálalva. Szombat este sütöttem, az alábbi pompás példányt:

Az összetevőket a hagyományos hokkaido kalács receptje alapján módosítottam emígyen:

- 60 deka finomliszt
- 1 kiskocka élesztő
- 3 deci tejszín
- 8 deka cukor
- 1 tojás
- 2,5 deci tej
- 1 kiskanál só

Az élesztőt felfuttatom cukorral a langyos tejben. Ezalatt a többi hozzávalót egy nagy keverőtálba teszem, majd 10-15 percig dagasztom a lágy masszát. 1 órán át pihentetem, majd átdolgozom (általában egy kis lisztet felvesz még ilyenkor), majd 3 részre osztom, megsodrom és összefonom. Ha lenne tehetségem hozzá (és nem őrülnék meg egy perc alatt a sok szálon futó eseményektől...) akkor négyes, ötös, vagy akár hatos fonatot is készíthetnék.
A fonott kalácsot én sütőpapírral bélelt formában pihentettem még egy fél órát, közben előmelegítettem a sütőt 175 fokra, majd bekentem tojássárga-tej keverékkel a kalács tetejét és kb 50 perc alatt készre sütöttem.

Ha már receptblog akkor gyümölcs, és ha gyümölcs akkor narancs. És ha február akkor karnevál, Narancskarnevál.
Gondoltam, ide is átimportálom a narancskarneválos tudnivalókat ebbe az igazán hozzávaló környezetbe...
Nem csak Rióban ünneplik a tavasz közeledtét, nem csak Velencén hömpölyög végig a színes forgatag és nem csak karneválokkal, látványos ruhakölteményekkel, maszkokkal lehet búcsúzni a téltől, hanem az olaszországi Ivrea is tartogat valami nagyon különlegeset, ami  valószínűtlenül őrült és a déli nép vidámságát, vitalitását és életörömét rejti magában: a narancsdobálást!
Ebben a narancsos városban bizony ezzel a zamatos gyümölccsel dobálóznak, koreográfia-szerűen. Fel van építve a forgatókönyv, az utcai harcnak két csoportja van "lázadók" és "rendfenntartók" személyében. A harcmodorban semmi különleges nincs, pusztán dobálni kell a narancsokat és minél több ellenfelet eltalálni. Szerencsére a küzdelem nem véres, csak narancsleves…. Elképesztő illatok, zamatok és színek uralhatják ezt a felhajtásoktól mentes utcai ünnepet.
Ivreában február 21.-től 24.-ig tart a karnevál. Jó lenne ott lenni…

Az elmúlt napjaim a csillapíthatatlan csokiszenvedély jegyében zajlanak.

Hozzávalók:

- 20 deka liszt
- 15 deka cukor
- 5 deka kakaó
- 5 deka puha vaj
- 1 tojás
- 3 deci tej
- 1 kiskanál sütőpor

Az alapanyagokat összekeverem és előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 perc alatt készre sütöm. (tűpróba kiállásáig).

A recept ismét saját krejáció.

Tömény csoki. Imádom.

Hozzávalók:

- 25 deka cukor
- 10 deka margarin vagy vaj
- 25 deka liszt
- 1 tojás
- 3-4 deci tej
- 4-5 deka kakaó

A cukrot és a margarint simára keverem, hozzáadom a tojást, ezután vékony sugárban beleöntöm a tejet, mjad végül hozzákeverem a sütőporos-kakaós lisztet. Kivajazott-kilisztezett formába mérem, és 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütöm.
Vigyázat: az omlós tésztát kizárólag kihűlés után lehet kivarázsolni a formából!

A különösen elvetemült csokifanatikusok nyakonönthetik tálaláskor egy gyöngéd csokiöntettel is.

A recept saját krejáció.