Nem titkoltan a Kislugas vendéglőről szóló bejegyzést szeretném elfeledtetni mindazokkal, akiknek nyugalmát megzavaram a tőlem szokatlan hangvételű (igen, elragadtattam magam) bejegyzéssel és lelkes kommentezőivel.
Szeretem a szépet és hasznosat. A stílust és az extravaganciát. A technika csodáit és a modern innovációkat. Ami pedig mindezekből összeolvad most előttem, az egy digitális vágódeszka.
Bár nem sok hasznát látom, hiszen (ahogy a fellelhetőségi oldalon kibeszélik hozzáértő gasztronomusok) sok értelme nincs. Amikor salátát vagdalok, akkor nem látom a receptet, a paradicsom folyton belelógna az hozzávalók listájába és a szendvicsem, amit éppen megkennék eltakarná a fotót, amiről éppen mintáznám. Nem, ez nem kekeckedés részemről. Még nem találtak fel akkora vágódeszkát, amin elférnék, hát akkor ezen hogy tudnék, receptestől, mindenestől?
Ha a gyártó nem azért készítette, hogy használjuk, akkor ennyi erővel a laptopot is bevihetném a konyhába, de ha ez egy vágódeszkának álcázott digitális szakácskönyv, ami azért ölt ilyen alakot, hogy jobban beleolvadjon a modern háziasszony extravagáns konyhájába, akkor nagyon eltalálták!
Amennyiben mégsem így lenne, a konstrukció akkor is megérdemli a dicséretet. Ha egy szűzérme klopfolástól nem hasad szét a kijelző, már díjat érdemel.
Megvitatjuk