Nehezen szólalok meg Ingrid nagysikerü receptje után, melyhez itt is tiszta szívemből gratulálok, ám mégis megteszem, nehogy az örök feledésbe süllyessze az alábbimat, a mindennapok történése.

Gyermekkorom karácsonyai szoros összefüggésben álltak a gyümölcskenyérrel, a családunk mindegyik ága gyártotta, sütötte, kínálta és a búcsúzáskor még csomagolt is belőle. Talán ez a túlkínálat okozhatta, hogy idestova 20 éve képtelen vagyok akárcsak ránézni is a fentebbemlítettre.

Hogy idén miféle gondolatok bújtak belém, ki tudja, mégis késztetést éreztem arra, hogy visszahozzam kicsit ezt a régelcsomagolt ízt akarácsonyi hagyományaink közzé. Nem bújtam recepteket, semmiféle előzetes sütések nem voltak, egészen egyszerűen körbenéztem a konyhában és az ott található adottságainkból összehoztam egy mennyei ízkombinációt.

Hozzávalók:

- kb 350-400 gramm vegyes gyümölcs (volt egy zacskó kandírozott gyümölcsöm, meg egy bontott mazsolám, azt is felapróztam, találtam még aszalt fügét és barackot, ezeket is kíméletlenül beáldoztam, pár szem diót és sótlan mogyorót is hozzászeltem, belereszeltem egy citrom és egy narancs héját is), melyeket nyakonöntöttem 1-2 deci jóféle édes tokajival,  rákapartam egy vaníliarúd belsejét, meghintettem egy kiskanál fahéjjal-gyömbérrel, összekevertem és egy éjszakára a hűtőben altattam
- kb 180 gramm búzaliszt
- 100 gramm porcukor
- 2 kiskanál szódabikarbóna (vagy fél zacskó sütőpor)
- 1 kis szobahőn felejtett vaj (100 gramm)
- 3 egész tojás (+egy tojássárgája, ami megmaradt a mézeskalács cukormázából)

Másnap a lisztet összekeverem a szódabikarbónával és beleadagolom a többi hozzávalót. (robotgéppel kevertem simára), majd az áztatott gyümölcsöket óvatosan belekevertem a tésztába. Egy kivajazott-kilisztezett sütőformába simítottam és 150 fokos előmelegített sütőben kb egy óra alatt készre sütöttem. (tűpróbáig).