Boszikonyha

Volt itthon rengeteg darált kekszem, egy doboz mascarponem és fél órám a pepecseléshez. Nem tudtam mit készítsek, de azt igen, hogy hidegen szeretnék összedobni egy nagyon egyszerű egyfalatos édességet, olyat, amilyet még nem készítettem...
Nem gondoltam volna, hogy nekem valaha is sikerül az a régi trükk, hogy abból készítek ételt,-de még milyet!- amim van, mégis sikerült. Íme:

250 gramm mascarpone krémsajt
körülbelül ugyanennyi darált háztartási keksz
2-3 evőkanál cukor
1 narancs leve és reszelt héja
kakaó a hempergetéshez

A mascarponeba annyi cukorral és reszelt narancshéjjal elkevert daráltkekszet keverek, amennyi elegendő ahhoz, hogy stramm kis golyókat formálhassunk belőle, közben pedig a narancslét is csepegtetem, hogy minden kis zugba jusson.
Megformálom a golyókat és belehempergetem kakaóporba.
Hűtőben tároljuk. Vigyázat, gyorsan fogy!

Évek óta ugyanaz a sajtos-sós sütemény kerül az asztalunkra, amikor vendégvárás céljából sütögetek, nincs a receptben semmi fortély, nem hinném, hogy most bárki szabadalmát tönkretenném, ha nem linkelek ki egyetlen forrást sem, hiszen ezt a receptet kislányom imádott Dédnagyija mondta tollba lassan tíz évvel ezelőtt...

Hozzávalók:

40 dkg. liszt
1 kis pohár tejföl
25 dkg. vaj vagy margarin
nagyobb csipet só

Díszítéshez: 1 tojás és reszelt sajt

Este összegyúrom a hozzávalókat, hűtőben pihentetem és reggel kinyújtom, egy tojást felütök és megkenem vele, majd megszórom sajttal. Kiszaggatom és sütőlapon megsütöm.

Ami pedig az én forradalmasításom - így Valentin közeledtével - az a szív alakú forma, így nem a hagyományos ropialak kukucskál ki a tálalóedényből:

Amióta vidéki gazdasszony lettem, szoknom kell a gondolatát annak, hogy nem ugorhatok ki akár az esti órákban egy közeli cukrászdába sütiért, ha megkívánom (minden bezár koradélután), és házhoz rendelni sem tudok, azon profán okból kifolyólag, mert ide, ahol már csak a madár jár, nem szállítanak még az ételfutárok sem.

Valamelyik este bukkantam egy gyors és minimál alapanyagot kívánó receptre, (ideális költözőknek), amit kissé átvariáltam és megsütöttem. Nem okozott csalódást, a tészta omlós és finom, bár nem kifejezetten gyerekbarát a benne rejlő cukormennyiség miatt., viszont édességszomjamat feltétlenül kielégítette. (legközelebb kipróbálom barna cukorral)

Hozzávalók:
- 20 deka liszt
- 2 pohár tejföl
- 30 deka cukor
- 1 tojás
- 8 deka kókusz reszelék
- 1 rúd vanília (1 zacskó jó minőségű vaníliás cukorral is helyettesíthető)
- fél csomag sütőpor
- 10 deka főzőcsoki az öntethez

A főzőcsoki kivételével az alapanyagokat egy keverőtálban fakanállal összedolgoztam, majd kivajazott-kilisztezett tepsibe öntöttem. Előmelegített sütőben, 160 fokon, 35-40 percig sütöttem, amint kiállta a tűpróbát, elkészült.
A csokimáz elkészítéséhez Ingridet hívtam telefonos segítségül: 2 evőkanál vízbe beletördeltem egy tábla étcsokit, közepes lángon kevergetve adagoltam hozzá még kb 2 kanál vízet, egy evőkanál olajat (hogy szép fényes legyen a máz) és ízlés szerinti cukormennyiséget. Ezzel a csokival nyakonöntöttem a sütit, majd miután megdermedt, rászórtam a tetejére egy lehelletnyi kókusz reszeléket.

Szilveszter napján készítettem, akkor, amikor vendégeket vártunk, egyikőjük idetelefonált, hogy hozzon-e a boltból linzerkarikát, én pedig hevesen tiltakoztam, mert a szájpadlásra tapadós, műízű maszlagból nem kértem, inkább feláldoztam erre egy negyed délelőttöt.
A visszajelzésekből kiderült, megérte!
Nem fordítottam rá különösebb gondot, hogy honnan merítsek ötletet, elővettem a vanilin-cukros kis tasakomat (oetker) és az azon található receptet el is készítettem.
Még sosem csalódtam oetker receptben, így most is maximális magabiztossággal állítottam össze, nyújottam, szaggattam és hempergettem finom, vanília ízesítésű, saját kézzel darált porcukorba (mert ez finomabb, mint a bolti, lisztté darált, összeállós izé...)

Hozzávalók:
- 300 g liszt
- 200 g vaj vagy margarin
- 50 g cukor
- 1 tasak vanilin cukor
- 1 tojássárgája
- 1/2 teáskanál sütőpor
-  lekvár

 Lisztet a vajjal, cukorral, vanilincukorral, tojássárgájával és a sütőporral jól elkeverjük, vékonyra nyújtjuk és kiszaggatjuk a linzerkarikákat. Minden második karika közepébe lyukat szaggatunk. Sütőlemezre helyezzük és megsütjük. Sütés után a teli karikát megkenjük lekvárral és a középen lyukas linzert ráfektetjük. A vaníliás porcukorral megszórva tálaljuk.

(a recept publikálásának időpontjában CUCKA sietett segítségemre egy vanilin cukros tasakkal, köszi!)

Öööm, én inkább kuglófformában készült omlós kalácsnak hívnám. Ugyanis a tészta nem édes, és a mi családunk előszeretettel fogyasztja vajjal-felvágottal, sőt húsevő férjem nem átállja körözöttel vagy téliszalámival is reggelizni.

Hozzávalók:

- 5 deka élesztő
- 2 deci langyos tej
- 5 deka cukor
- 35 deka liszt + a forma kilisztezéséhez egy csipet
- 1 csipet só
- 1 kiskanál vaníliakivonat
- 5 deka puha vaj + a forma kikenéséhez
- 2 deka kakaópor

Az élesztőt elkeverem a langyos cukros tejben és meleg helyen néhány perc alatt felfuttatom. A lisztet összekeverem a sóval és a vaníliakivonattal, belemorzsolom a vajat, majd hozzákeverem a felfuttatott élesztőt. Hosszan átgyúrva kellemes állagú tésztává dagsztom. Az így kapott tésztát 2 részre osztom, az egyik feléhez hozzáadom a kakaót és két evőkanál vizet és alaposan összedolgozom. Külön tálban duplájára kelesztem őket, majd lisztezett deszkán kb. 25x30 centis téglalapokká nyújtom őket, majd egymásrahelyezem a lapokat és szorosan feltekerem őket (minél szorosabban tekerem annál csíkosabb lesz a sütink). Az így elkészült tésztát egy kivajazott-kilisztezett kuglófformába teszem úgy, hogy a két vége összeérjen, kicsit össze is dolgozom. Egy ideig még pihentetem egy konyharuhával lefedve (kb még 10 percig, míg a sütőm 160 fokra előmelegszik), majd behelyezem a sütőbe és 45-50 perc alatt készre sütöm.

Kimondottan esti jó társaságban elköltött borocska szopogatáshoz való, de kisgyermekek számára tízóraira, uzsonnára is kifejezetten ajánlott az alábbi remekmű.

Hozzávalók a tésztához:

- 50 deka liszt
- 3,5 deci langyos tej
- egy csomag élesztő (5 deka)
- 5 evőkanál étolaj
- 1 kiskanál cukor
- 2 kiskanál só

Hozzávalók a töltelékhez:

- 25 deka kemény, reszelhető sajt
- 5 deka kenhetően puha vaj

Díszítéshez:

- egy felvert tojás sárgája, szezámmag, napraforgómag, tökmag, esetleg sajt

A langyos cukrozott tejbe belemorzsolom az élesztőt és felfuttatom. A lisztet eközben egy tálba szitálom, megsózom, hozzáadom az olajat és az élesztős tejet, az egészből egy szép sima és könnyen kezelhető tésztát gyúrok, konyharuhával lefedem és duplájára kelesztem. Amikor megkelt két egyforma méretű cipót formázok belőle, és egyenként kb. 2-3 mm vastagságú téglalapot nyújtok belőle. Vékonyan megkenem vajjal, majd bőségesen megszórom a reszelt sajttal (olykor ide is hintek egy maroknyit a tetejére szánt magvakból). Ezután a tésztát óvatosan feltekerem, mint a bejglit, majd a tekercset egy éles késsel "v" alakban felvágom. Sütőpapírra helyezem egymástól 2-3 centi távolságban (nőnek, sőt, ha trappistát teszünk kemény reszelt sajt gyanánt a belsejébe, össze is nőnek...), majd megkenem őket a felvert tojás sárgájával és megszórom vagy újabb adag reszelt sajttal vagy magokkal, de mindkettővel vegyesen is kiválló ízű lesz. Végül behelyezem a 220 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm (viszonylag hamar 15-20 perc alatt elkészül)

A recept innen származik.

Pogácsában lassacskán kezdek verhetetlen lenni, kis túlzással lassacskán a semmiből és pillanatok alatt is képes vagyok összerittyenteni egy-egy welcome pogácsát, ha hirtelen valaki betoppanna hozzánk látogatóba. Az alábbi isteni krumplis sem kíván nagy időt és ráfordítást, ám azt a keveset, mégis busásan megtéríti.

Hozzávalók:

- 25 deka főtt krumpli
- 3 tojás sárgája
- 25 deka szobahőn felejtett megpuhult vaj (vagy egy Ráma kocka)
- 50 deka liszt
- egy kocka élesztő (5 deka)
- egy kiskanál cukor
- 1 deci tej

A krumplit meghámozva, apró kockára vágva puhára főzöm, majd összetöröm és hagyom kihűlni. Ezalatt az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatom és minden hozzávalót összegyúrok. Meleg helyen duplájára kelesztem, majd kétujjnyira kinyújtom, kiszaggatom, tetejét megkenem tojássárgájával, megszórom reszelt sajttal vagy szezámmaggal. (használható még tökmag vagy akár közönséges szotyi is). 180 fokos előmelegített sütőben aranybarnára sütöm.

Magamra is vettem a finom célzást, bár én is éreztem, hogy a mindennapi élet történései hanyagoltatják velem-velünk ezt a virtuális receptgyűjteményt. Pedig az utóbbi hetekben, a várandósságom csúcsidőszakában, igencsak kényeztettem kicsiny családomat, az újabb és újabb ételek kipróbálása mellett, további ínycsiklandozó sütemények felfedezése és tökélyre fejlesztése terén is.

Elsőként egy ma összedobott süti, fiók mélyéről előbányászott nagymama recepjét szeretném megörökíteni. Ez a süti talán sosem lesz éppenolyan ízű, mint az a 20-25 évvel ezelőtti, amely emlékét még mindig őrzöm, hiába éppenugyanúgy készítem el... azaz de: talán úgy 20-25 év múlva...

Hozzávalók:

- 50 deka liszt
- 3 tojás sárgája
- egy csipet só
- 1 pohár (1,5 deci) fehérbor vagy 1 kispohár (1 deci) pálinka
- annyi tej, hogy rétestészta keménységű legyen. (már ez a megfogalmazás évek kísérleteit vonta maga után, mára -talán- már tudom: kellemesen formázható, gyúrható, ám mégsem ragacsos)

Amíg ez a tészta pihen, elkészítjük a "krémet", amivel a tésztát átkenjük. 50 deka hájat összedolgozunk 25 deka liszttel (zsíros, ragacsos állagot kapunk, érdemes matatnunk benne, kifejezetten jót tesz a ez a kence a kéz bőrének...)

Az alaptésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, és a fenti massza harmadával egyenletesen megkenjük, majd összehajtogatjuk és pihentetjük 20 percen át. Ezt a műveletet még kétszer megismételjük. A sütőt előmelegítjük 180 fokosra, a tésztát kinyújtjuk és kis téglalapokra vágjuk, melybe középre -autentikusan- nagymama szilvalekvárját, vagy tetszés szerint diót, mákot töltünk, ketté hajtjuk és betesszük a sütőbe. 25-30 perc alatt ropogós aranysárgára sütjük és még azon melegében porcukrozzuk. (előfordult már, hogy porcukor helyett mézet csurgattam rá, így ízvilágban kicsit a török baklavára hasonlított)

Kihagyhatatlan őszi ínyencség a sütőtök. Szinte minden konyhában megtalálható, a háziasszonyok előszeretettel sütik családtagjainak, de mit lehetne még ebből készíteni?
Nos, én találtam egy nagyon finom, igazán könnyen elkészíthető sütőtöktorta receptet. Nini:

Hozzávalók:

15,5 dkg sima liszt
10 dkg darabolt hideg vaj
2 teáskanál porcukor
4 evőkanál hideg víz
1 kissé felvert tojássárgája 1 evőkanál tejjel elkeverve a mázhoz
liszt a nyújtáshoz
Töltelék:
2 kissé felvert tojás
14 dkg barna cukor
50 dkg főtt, összetört, kihűtött sütőtök
0,8 dl tejszín
1 evőkanál édes sherry
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál reszelt szerecsendió
1/2 teáskanál őrölt gyömbér

A tészta alapanyagait simára gyúrjuk és sütőpapír segítségével egy 23 cm átmérőjű tortaformába nyújtjuk, a lelógó széleket kivesszük és 2 mm vastagságú faleveleket formázunk belőlük. Ezeket 20 percre hűtőben pihentetjük.
A sütőt közben 180°-ra melegítjük, sütőpapírból akkora formát vágunk ki, hogy befedje a tortaformát és ezzel, valamint némi rizzsel beborítva tesszük a tésztaformát a sütőbe, hogy fel ne puffadjon. 10 percig a rizssel, majd nélküle sütjük aranysárgára.
A leveleket külön sütjük tojással kikenve, sütőpapíron. Majd félretesszük hűlni.

A tölteléket is összedolgozzuk. Kezdjük a tojással, cukorral, majd a sütőtök, tejszín, édes sherry, és fűszerek következnek. A masszát a formába öntjük, elsimítjuk és ebben a fotmátumban még 40 percig sütjük. Ha közben a tészta széle bernulni kezdene, letakarjuk alufóliával.
40 perc után kivesszük a sütőböl és a falaeveleket a tetejére helyezzük. Tejszínnel, fagylalttal egyaránt tálalhatjuk.

Az enyém kicsit sem olyan szép, mint a receptkönyvben látott torta, de azért ehető és finom volt...

Hozzávalók
4 szép, érett körte, fél citrom leve, 15 dkg cukor, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 5 dl víz 10 dkg étcsokoládé, 1 dl tejszín,1 ek. vaj, 8 gombóc vaníliafagylalt

A körtéket hámozzuk meg, úgy, hogy egyben maradjanak, és a száruk is megmaradjon.
Vágjuk ki a magházukat, és azonnal dörzsöljük be a citromlével, hogy ne barnuljanak meg. A vizet forraljuk fel a vanília magjával és a cukorral, majd vegyük le a lángot alacsony hőfokra. Lefedve kis lángon főzzük meg a körtéket, úgy, hogy megpuhuljanak, de ne főjenek szét. Ez a körte fajtájától függően kb. 10-15 perc. Hagyjuk teljesen kihűlni a körtéket. A csokoládéöntethez az étcsokoládét gőz fölött olvasszuk meg, keverjük hozzá a tejszínt és a vajat. A körtékre csurgassuk rá a forró csokoládét, tálaljunk mellé vaníliafagylaltot.

Naná, hogy ez nem egy agilis-lelkes-sürgős-forgós receptblog :) Van itt pocakos anyuka, pocak nélküli anyuka és pocak nélküli másik anyuka, akik ha főznek is, kevés idejük jut mindezek megmutogatására.
Pedig készítettem egy forradalmi tortát, egy forradalmi kekszgolyót és még egy-két saját ötletből kialakult főfogást, felfedeztem jó pár receptet, mégsem volt időm mindezt webnaplóra jegyezni, de ígérem mindezt hamarosan pótolom!Addig is íme egy új felfedezett, akiket mostanság nagyon-nagyon sokat hallgatok: Budapest Bár.
Zseniális képválogatás, kiváló zene-szöveg és sálláláláláláá.....

Egy kedves ismerősünk a legutóbbi találkozásunk alkalmával, mintegy futólag megkérdezte, sütök-e még olyan finom kenyereket, mint régen? És ekkor jutott eszembe, hogy annak ellenére, hogy megleptem magam egy csodálatos kenyér receptes könyvvel, az utóbbi hetekben (hónapokban?) lustaságra és időhiányra hivatkozva, elmaradtak a házisütésűek.

Rögvest pótoltam is egy újabb jólsikerülttel.

Hozzávalók:

- 50 dkg fehér liszt
- 50 dkg gríz
- 25 dkg főtt burgonya
- 5 dkg élesztő
- 5 dl víz
- 2,5 dkg só
- egy marék finomra vágott friss rozmaring

A lisztet, a vizet, az élesztőt összekeverem és 15 percig jó alaposan összedolgozom. (lágy tészta az eredménye). Hozzáadom a sót, a rozmaringot, a főtt és összetört burgonyát, és a grízt majd újabb 15 percig dagasztom. A tésztát 40 percig pihentetem, majd újra átgyúrom, mindezt 3-szor ismétlem. Az utolsó alkalommal hosszúkásra formázom és lisztezett tepsiben további 40 percen át kelesztem, majd 220 fokra előmelegített sütőben 50 percen át ropogós aranybarnára sütöm.

A padlizsán szeretete mélyen gyökerezik bennem, hiszen ahol én felnőttem, nyáron a padlizsánkrém, télen a padlizsános zakuszka szinte napi vendég volt, ha gyorsan valami inycsiklandó, kenyérre kenhető finomságra vágytunk.

Ezért is próbálok ki óriási bizalommal minden útamba akadó padlizsános receptet. Íme a legújabb házikedvencünk, mely mindamellett, hogy gyorsan elkészül, nagyon ízletes és roppant egészséges, kismamáknak-babáknak egyaránt.

Hozzávalók:

- 5 közepes cukkini
- 2 nagy fej lila hagyma
- 2 nagyobb padlizsán
- 5 gerezd fokhagyma
- 3-4 színesbe hajló paprika
- olívaolaj
- majoránna
- friss petrezselyem
- só
- frissen őrölt bors
- 40 dkg paradicsomsűrítmény
- 2 darabka fahéj

A hagymákat nagyon vékony karikákra szelem, majd egy mély serpenyőbe dobom, egy kevés olívaolajra, utánaeresztem a szintén vékonyra vágott fokhagymagerezdeket. Kicsit összepárolom, majd a serpenyőbe teszem a kockákra vágott padlizsánt, a karikára szelt cukkinit és a paprikát. Nyakon öntöm a paradicsomszósszal, beleteszem a fahéjdarabokat, sózom, fűszerezem. Takarékon, fedő alatt párolom egy bő órát.

Friss kenyérrel és valami jóféle feltéttel tálalom.

Az előző posztban említett cseresznyehalmaznak köszönhetően újabb mentő-ötlet cserkó eltűntetésre.

Hozzávalók:

- 25 dkg liszt
- 25 dkg porcukor
- 25 dkg vaj
- 6 tojás sárgája
- fél dl tej
- 1 csomag sütőpor
- 6 tojás fehérje
- cseresznye ízlés szerint

A tojásfehérjét kemény habbá verem és félreteszem. Egy másik keverőtálban az összes többi alapanyagot is géppel simára keverem, majd óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét is. Kivajazott tepsibe öntöm a tésztát és sűrűn megszórom cseresznyével. 180 fokos előmelegített sütőben 10 percig, majd alacsonyabb hőfokon tűpróbáig sütöm. Könnyű, gyors és nagyon finom!

Mi történik akkor, ha váratlanul a nyakadba zuttinytanak köbö 10 kiló ropogós cseresznyét, a fagyasztóládád dugig, a cserkó állapota meg óráról órára romlik? Ilyenkor jönnek a mentő ötletek, így született meg nálunk tegnap a hamis meggyleves ötlete, -cseresznyéből.

Hozzávalók:

- 1 kg cseresznye (meggy)
- 0.5 liter tejszín
- 2 evőkanál liszt (ételsűrítő)
- csipet só
- cukor ízlés szerint
- 20-25 szem egész szegfűszeg
- 4 darabka fahéj
- 1 citrom reszelt héja

A kimagozott cseresznyét a szegfűszeggel, a fahéjjal, a citom héjával, pici sóval és az ízlés szerint hozzáadott cukorral felteszem főni. Ha megfőtt (a cserkók fehéredni kezdenek, a meggyek repedezni), a tejsíznből és a lisztből (ételsűrítőből) habarást készítek, hozzáadom a leveshez és rottyintásig főzöm. Hidegen tálalom. Díszithető tejszínhabbal is.

Igazi kalácskiváltó lehet ez a különleges ízű, tojásos kenyér a merészebb konyhatündérek számára. Kicsit macerás, de az íze kárpótol minden tortúráért.

Hozzávalók:

- 5 dl tej
- 1 kiskanál só
- 10 dkg vaj
- másfél csomag élesztő
- 1 kg liszt
- 1 dl meleg víz
- 6 tojás
- 20 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 5 főtt tojás a díszítéshez
- 1 tojásfehérje

A tejet a sóval és a vajjal összeforraljuk, majd félretesszük. Az élesztőt a meleg vízzel és 15 dkg liszttel összedolgozzuk. Elkeverjük a tojásokat a cukorral és a citromhéjjal, hozzáadom a tejet és az élesztős masszát, majd a maradék lisztet, és a tésztát 30 percenként átgyúrva, 3 órán át kelesztjük.
Kivajazunk egy sütőedényt. A tésztából kerek kenyeret formálunk, a tetejét késsel 5 helyen bevágjuk. Az így kapott üregek közepébe 1-1 főtt tojást helyezünk és újabb fél órán át kelesztjük.
Végül megkenjük tojásfehérjével a tészta tetejét és 180 fokra előmelegített sütőben 1 órán át aranybarnára sütjük.

... és azt gondolom, a legfinomabb is.

Hozzávalók:
- Végy minden alapanyagból azonos mennyiséget (pl. 20 dkg liszt, 20 dkg vaj, 20 dkg túró, -lehet juhtúró is, attól pikánsabb íze lesz-, egy csipet só), gyúrd össze, egy éjszakát pihentesd a hűtőben (de pihentetés nélkül is lehet), majd másnap tetszőleges formájúra nyújtsd vagy sodord, kend meg tojássárgájával, szórd meg reszelt sajjtal és 180 fokra előmelegített sütőben süsd aranybarnára. 

Jó étvágyat hozzá!

Aki valaha is elkezdett kenyeret sütni, az tudja, hogy ez is olyanféle szerelem, amely napról-napra egyre jobban bimbódzik, szárba szökken és kivirágzik. Érthetőbben: adva vagyon egy bejáratott kenyér-alaprecept, amelynek csak képzeletünk és ízlésvilágunk szabhat gátat, mindig belekerülhet valami új adalék, valami azidáig nem használatos alapanyag, mely teljesen megváltoztatja a régmegszokott ízeket.

Pár hete láttam egy közkedvelt főzőcsatornán az alábbi receptúrát, melyet ma reggel kipróbáltam, és osztatlan sikert aratott.

Hozzávalók:

4 tojás
1,5 dl fehérbor
0,5 dl olívaolaj
25 dkg liszt
14 deka reszelt ementáli sajt (de szóba jöhet bármilyen karakteresebb ízű társa is)
20 dkg felkockázott főtt sonka
25 dkg kimagozott, fekete és zöld, vegyesen elkevert, egész olajbogyó
só, bors, 1 csomag sütőpor
vaj a forma kikenéséhez

A tojást a borral együtt felverjük, hozzáadjuk az olajat, beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, és az egészet jól összedolgozzuk. A többi hozzávalót is belekeverjük, majd sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. (eléggé folyékony masszát kapunk!). A masszát beleöntjük a kivajazott őzgerincformába (jobb választás a magasabb, keskenyebb forma), és a 190 fokra előmelegített sütőben, 55-60 percig aranybarnára sütjük. Kihűlés után lehet felszeletelni.

Speciális összetétele miatt önmagában is fogyasztható, de levesek, szószok mellé kitűnő vendégváró. (és nagyon gyors és egyszerű)

Nem titkoltan a Kislugas vendéglőről szóló bejegyzést szeretném elfeledtetni mindazokkal, akiknek nyugalmát megzavaram a tőlem szokatlan hangvételű (igen, elragadtattam magam) bejegyzéssel és lelkes kommentezőivel.

Szeretem a szépet és hasznosat. A stílust és az extravaganciát. A technika csodáit és a modern innovációkat. Ami pedig mindezekből összeolvad most előttem, az egy digitális vágódeszka.

Bár nem sok hasznát látom, hiszen (ahogy a fellelhetőségi oldalon kibeszélik hozzáértő gasztronomusok) sok értelme nincs. Amikor salátát vagdalok, akkor nem látom a receptet, a paradicsom folyton belelógna az hozzávalók listájába és a szendvicsem, amit éppen megkennék eltakarná a fotót, amiről éppen mintáznám. Nem, ez nem kekeckedés részemről. Még nem találtak fel akkora vágódeszkát, amin elférnék, hát akkor ezen hogy tudnék, receptestől, mindenestől?
Ha a gyártó nem azért készítette, hogy használjuk, akkor ennyi erővel a laptopot is bevihetném a konyhába, de ha ez egy vágódeszkának álcázott digitális szakácskönyv, ami azért ölt ilyen alakot, hogy jobban beleolvadjon a modern háziasszony extravagáns konyhájába, akkor nagyon eltalálták!
Amennyiben mégsem így lenne, a konstrukció akkor is megérdemli a dicséretet. Ha egy szűzérme klopfolástól nem hasad szét a kijelző, már díjat érdemel.
 

Tartozom egy vallomással: a muffin, mint sütemény, számomra sosem nyújtott különösebb kullináris élvezetet. Talán azért történhetett ez, mert első találkozásunkkor egy silányabb minőségű fajtársával hozott össze a jószerencse, és itt pontot is tettem közös jövőnkre. Persze, agytekervényeim mélyén mindig ott szurkapiszkált az a gondolat, hogy ha ennyi ember rajong értük, annyira rosszak mégsem lehetnek?! Tudjátok, a sok 100 millió légy esete a tehénlepénnyel effektus...

Visszakanyarodva: pár napja a Lehel piacon (upsz, sose szokom meg: Leher Csarnokban!) ténferegve sütiformákra vadászva, hirtelen ötlettől vezérelve vásároltam egy muffinsütő formát is, valamint hozzávaló papírosokat is. Recept ügyben hagyatkoztam egyik barátnőm tökéletesnek mondottjára, melyet izibe ki is próbáltam. Hát mit mondjak? Egyszerű és nagyszerű, hihetetlenül gyors, (ami egy gyerek mellett egyáltalán nem elhanyagolandó szempont), és a variációk és kombinációk tárházát rejti magába! (és szigorú ételkritikusom, Hunor, azon melegibe 3-at begyűrt belőle!)

Hozzávalók:

15 dkg olvasztott vaj
15 dkg cukor (én kicsit többet tettem bele, elbírja a recept)
3 egész tojás
25 dkg liszt
1 sütőpor
1 deci tej
2 kávéskanál rum

(ezen kívül hozzáadható: tavalyról talonban maradt csokimikulás,  fagyasztóban lapuló maradék gyümik, valamint szezonális gyümölcsök, az alkotó képzeletére és ízvilágára bízott mennyiségben. Nálunk csokimiki darabkák dobták fel.)

Egy tálban krémes állagúra keverem a hozzávalókat, majd egy nagyobb evőkanál segítségével a muffinformákba adagolom, kb félig megtöltve a formákat. 180°-ra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem, miután kiállta a tűpróbát, még kb egy percen át bennthagyva. Ebből a mennyiségből 24 darab átlagos méretű süti lett.

Jó étvágyat hozzá!

Mától egy új kategóriát indítok, mégpedig kritika kulcsszóval.
Sokszor gondoltam rá, hogy ilyen bejegyzésekre is szükség van, sajnos leginkább a negatív tapasztalatok miatt... Ha mi megjártuk, más már ne... alapon, mintegy információként azoknak, akik szintén járják az ország éttermeit.
Természetesen, amint a kiemelkedően magas vendéglátásával és  és gasztronomiájával vesz le a lábamról egy hely, arról is azonnal értesítést adok!

A mai napon, Dobogókő havas tájait és dombjait vettük célba a lassan másfél éves kislányunkkal és a nagyszülőkkel. Hosszú sétánk után, szerettünk volna betérni egy finom ebédre, valamelyik környékbeli étterembe. Választásunk a Pilisszentkereszt-i Kislugas Vendéglőre esett.
A fogadtatás egy harmadik kategóriás hely színvonalának megfelelő volt. A beltérbe az udvarról lehet betérni, egyszerűen berendezett kis falusi vendéglőt képzeljünk el, kockás abrosz helyett kockás tányéralátéttel, a bárpult a bejárati ajtóval szemben áll, asztalunk  egy teremben volt, ahol szűkreszabott helyen négy, padokkal körbevett asztal volt. Háromnál ezek közül éppen ebédjüket fogyasztották az ott tartózkodó családok. Mivel, már órák óta úton voltunk, úgy gondoltam, feltérképezem a lehetőségeinket annak érdekében, hogy kislányomat tisztába tehessem. A női mosdó mindössze két (2!) négyzetméterét nem fűtötték túl, s a csapból csupán jéghideg víz folyt.
Visszatérvén az asztalunkhoz, mivel megüresedett a szomszédságunk és a másik két asztal (ahol szintén kisgyermekesek tartózkodtak) is az ebédjük végénél járt, gondoltam a padon teszem tisztába pelenkásom kis hamvas popsiját. Tudtam, csak kis dologra számíthatok, így gond nem történhet. Végül, megkérdeztem a pincért (hátha valami csoda folytán mégiscsak van pelenkázó), hogy van-e pelenkázójuk.
"Nincs" - jött a rövid és tömör felelet, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Rendben, gondoltam, ez egy hármas kategóriájú hely, ne várjak csodát, mégis teszek még egy próbát, hátha kihúzhatok belőle még valami információ-értékűt, hiszen azzal, hogy nincs nekik, még nem megoldott a gyermek kényelme...
"És akkor hol tehetem tisztába?" - érdeklődtem.
"A női mosdóban!"- válaszolt ismét roppant segítőkészen. Én pedig azonnal visszakérdeztem, hogy a bő 2 négyzetméteren, ahol hideg víz folyik és véleményem szerint fűtetlen??? Sem egy asztal, szék vagy valami pelenkázásnak helyet adható alkalmatosság.
A Kislugas frappáns pincére ekkor felajánlotta az öltözőjüket, de az is... és a végét a mondatnak nem hallhattuk, tehát ez már modortalanság lett volna részünkről, hogy ennyi mindenre igényt tartunk... Megelégelve a huza-vonát, megkérdeztem, hogy akkor remélem, nem gond, ha itt teszem tisztába a gyereket, mire jött az azonnali felelet, hogy mit képzelek, itt a vendégek fogyasztanak!
Mintha deszkadarabbal vágtak volna arcon. Ilyen hozzáállással, segítőkészség abszolút hiányával és intoleráns vendéglátással még nem találkoztam! Mindenütt, ahol eddig jártunk maximálisan nyitottak voltak a kisgyermek jelenlétére, lehetőséget biztosítva a minimális higiéniás szükségletekre... Ez a faragatlan fajankó pedig úgy beszélt velünk fél vállról, mint akinek hálásak lehetünk, hogy vendégül lát, nem pedig fordítva...

Jobbnak láttuk fogyasztás nélkül egyhagyni a Kislugas vendéglőt.
 

Update 2009.02.20. a kommentelést a hozzászólók személyeskedésbe átmenő bejegyzései miatt lezártam.

Eljött az ideje, hogy közzétegyem az egyik favorit-sütimet, a kekszszalámit. Ez az a sütemény, amit mindenütt, mindenki imád és még soha sehol sem okozott csalódást.
Sajnos klasszikus receptúrám nincsen, mivel családi hagyományként mindig "szemre" készítem és feljből kotyvasztom az alapanyagokat, de akinek van egy kevéske tapasztalata, annak mindez nem okozhat gondot. Egy a légyeg, süti ide vagy oda, sütni ezt nem kell!

Hozzávalók:

1 kg. háztartási keksz
25 deka cukor (kb.)
20 deka vaj
3 evőkanál sötét kakaó
1 pohár kávé
rumaroma vagy tearum
vaníliás cukor
mazsola
tej, amennyit felvesz

A háztartási kekszet összetörjük apróra. Ilyenkor beülök egy hatalmas edénnyel a kanapéra s bekapcsolok egy filmet, hogy addig se teljen haszontalanul az idő.
Ha mindezzel végeztünk és a filmet is sikeresen végignéztük, jöhet a kakaós-tejes-vajas massza. A cukrot a keksszel, tejjel, vaníliás cukorral, kakóval, vajjal, kávéval, rummal, tejjel összefőzzük. Mindezt addig, amíg forrni nem kezd. Annyi tejjel higítjuk, hogy körülbelül másfél liternyit kapjunk. Melegen az aprított kekszre öntjük és jól beledolgozzuk a csúnyácska egyveleget pedig kiterített fóliába tekerjük és szalámi alakúra formázzuk. Hűtőben fél nap alatt összeáll.
Mandulával díszíthetjük.

Jó évtágyat és receptekkel gazdagított boldog új évet kívánunk!

Mivel nálunk mindenki szereti a finom leveseket, még az egyéves kislányom is kimondott levesfaló, igengyakran kell ilyen-olyan zöldségleveseket kitalálnom és gyártanom. Így készül el nálunk időről időre, a brokkolikrém leves. Természetesen Ingrid-módra... Ugyanis nincsen neki külön története, egyszerűen csak kigondoltam és elkészítettem. Bizonyára van hasonló recept a világhálón és mások is majdnemígy készítik, hiszen egy zöldségkrémlevesben, -bármilyen zöldség is adja a nevét- túl nagy variáció nincs... Íme:

Végy egy nagyobb fej brokkolit, mellé pedig leveszöldséget. Nekem fehér- és sárga répa, karalábé és zeller kerül a fazekamba, egy fej hagyma, két-három gerezd fokhagyma,  petrezselyem és zellerzöld, só, bors.
Gyökereket megfőzzük, majd amikor majdnem puhák, beletesszük a rózsáira szedett brokkolit. A levest fűszerezzük és tovább főzzük. Elkészültekor a hagymafejet, karalábét és zellert kiveszem, a levest tejszín-liszt kombinációjával behabarjuk és összeturmixoljuk  krémes állagúra.
Tálalható reszelt sajttal, zsemlekockával és friss újhagymát is karikázhatunk bele díszítésként. Nagyon finom és egészséges!

Eltűnésemnek nem az elszállt ihlet az oka, hanem puszta földi, teljesen normális jelenség: az időhiány.
Pedig konyhámban jobbnál jobb falatok készülnek, finomabbnál finomabb recepteket próbálunk ki, ha valami vagy valaki felkelti érdeklődésünket. Így jártam Zsibi barátnőmmel, aki a gofrira hívta fel figyelmem, én pedig nyálcsorgatva könyörögtem egy gofrisütőért... És mint derült égből a villámcsapás, úgy ütött be - a mennykőnél sokkal kellemesebben - egy ilyen kis szerkezet konyhám kellős közepére, mégpedig anyósom jóvoltából. Kis szívmintás formája különös, Valentinnapos hangulatott adott az amúgy őszi színekben és díszben pompázó lakásnak. Éppen ideális egy jófajta partihangulat megteremtésére.
Innentől már semmi nem gátolhatott meg abban, hogy végre előkerítsek egy olyan receptet, ami már elolvasva is ínycsiklandó és az illatát már az orromban érzem. Első klikkre pedig ezt találtam. Nem volt csalódás, sőt! Az első ízben hatalmasnak tűnő tésztamennyiség végül éppenhogy ki tudta szolgálni a vendégsereg étvágyát. Hozzáteszem: én margarin helyett vajat használtam és a legnagyobb sikert a házi baracklekvárral arattuk.

Először is köszönöm a megtiszteltetést a két kedves Boszi-Barátnőmtől és a lehetőséget, hogy én is itt lehetek köztetek, és kedvenc receptjeimet megoszthatom Veletek. Az ötlet -természetesen!- ismét Ingridtől származott, ugyanis valamelyik nap éppen neki keseregtem, hogy nem tudom hol tárolni a kedvenc receptjeimet és talán létrehozok egy újabb blogot ezek egyhelybentartására.

Az első számú kedvencem a Lasagne, ezért úgy gondoltam, a hosszasan tökélyre fejlesztett receptemet közzéteszem itt is.

Hozzávalók:

2 közepes méretű vöröshagyma
olivaolaj
70-80 dkg darált marhahús (kiváltható zöldségekkel is, úgymint sárgarépa, cukkini, padlizsán, fehérrépa, paprika apróra felkockázva)
3-4 fej paradicsom
fűszerek (só, bazsalikom, kakukkfű, oregano, petrezselyemzöld)
1,5-2 deci vörösbor
1,5-2 deci tej
lasagne tésztalap
Besamelhez: vaj, liszt, fél liter tej, szerecsendió, fehérbors, igény szerint reszelt füstölt sajt

Elkészítés:
Az apró kockára vágott hagymát átfuttatom a felhevített olivaolajon, majd hozzáadom a szintén felkockázott paradicsomot, miután kicsit homogenizálódik, rádobom a darált húst (vagy ha húsmentesen készítem az apróra kockázott zöldségeket), és megfűszerezem. Kis idő múlva hozzáadom a bort és pár percig rotyogni hagyom, majd végső rottyanásig nyakonöntöm tejjel. Ezalatt készítem a besamelt: a vajat megolvasztom, hozzákeverem a lisztet és folyamatos kevergetés közben hozzácsorgatom a tejet, majd sózom, meghintem fehérborssal és szerecsendióval. Addig főzöm, míg sűrűsödni nem kezd a massza, ekkor a főzőlapon hagyom és ilyenkor keverem bele a reszelt füstölt sajtot, ami kellemesen krémesen beleolvad a mártásba.
Egy kivajazott mély jénai tálba beleöntök egy kevés besamelt, szétterítem, majd ráhelyezek egy réteg tésztalapot, melyre a húsos/zöldséges mártást teszem, aztán újra besamel következik, majd tésztalap és húsos/zöldséges mártás, amíg el nem fogy az alapanyag és a jénai. Arra mindig figyelek, hogy a legfölső szint húsos/zöldséges mártás legyen, és erre bőven jusson besamel. (én ilyenkor meg szoktam hinteni még egy extra adag reszelt sajttal is a tetejét). Előmelegített sütőben 180 fokon aranybarnára pirítom.